Luke 24 (KAR) · Opened

1A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.On the first day of the week, very early in the morning, the women came to the tomb, bringing the spices they had prepared.

2És a követ a sírról elhengerítve találák.They found the stone rolled away from the tomb,

3És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.but when they entered, they did not find the body of the Lord Jesus.

4És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:While they were puzzling over this, suddenly two men in radiant apparel stood beside them.

5És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?As the women bowed their faces to the ground in terror, the two men asked them, “Why do you look for the living among the dead?

6Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,He is not here; He has risen! Remember how He told you while He was still in Galilee:

7Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.‘The Son of Man must be delivered into the hands of sinful men, and be crucified, and on the third day rise again.’”

8Megemlékezének azért az ő szavairól.Then they remembered His words.

9És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.And when they returned from the tomb, they reported all these things to the Eleven and to all the others.

10Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.It was Mary Magdalene, Joanna, Mary the mother of James, and the other women with them who told this to the apostles.

11De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.But their words seemed like nonsense to them, and they did not believe the women.

12Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.Peter, however, got up and ran to the tomb. And after bending down and seeing only the linen cloths, he went away, wondering to himself what had happened.

13És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.That same day two of them were going to a village called Emmaus, about seven miles from Jerusalem.

14És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.They were talking with each other about everything that had happened.

15És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.And as they talked and deliberated, Jesus Himself came up and walked along with them.

16De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.But their eyes were kept from recognizing Him.

17Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?He asked them, “What are you discussing so intently as you walk along?” They stood still, with sadness on their faces.

18Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?One of them, named Cleopas, asked Him, “Are You the only visitor to Jerusalem who does not know the things that have happened there in recent days?”

19És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:“What things?” He asked. “The events involving Jesus of Nazareth,” they answered. “This man was a prophet, powerful in speech and action before God and all the people.

20És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.Our chief priests and rulers delivered Him up to the sentence of death, and they crucified Him.

21Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.But we were hoping He was the One who would redeem Israel. And besides all this, it is the third day since these things took place.

22Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;Furthermore, some of our women astounded us. They were at the tomb early this morning,

23És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.but they did not find His body. They came and told us they had seen a vision of angels, who said that Jesus was alive.

24És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.Then some of our companions went to the tomb and found it just as the women had described. But Him they did not see.”

25És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!Then Jesus said to them, “O foolish ones, and slow of heart to believe all that the prophets have spoken!

26Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?Was it not necessary for the Christ to suffer these things and then to enter His glory?”

27És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.And beginning with Moses and all the Prophets, He explained to them what was written in all the Scriptures about Himself.

28Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.As they approached the village where they were headed, He seemed to be going farther.

29De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.But they pleaded with Him, “Stay with us, for it is nearly evening and the day is almost over.” So He went in to stay with them.

30És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.While He was reclining at the table with them, He took bread, spoke a blessing and broke it, and gave it to them.

31És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.Then their eyes were opened and they recognized Jesus—and He disappeared from their sight.

32És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?They asked each other, “Were not our hearts burning within us as He spoke with us on the road and opened the Scriptures to us?”

33És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.And they got up that very hour and returned to Jerusalem. There they found the Eleven and those with them, gathered together

34Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!and saying, “The Lord has indeed risen and has appeared to Simon!”

35És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.Then the two told what had happened on the road, and how they had recognized Jesus in the breaking of the bread.

36És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!While they were describing these events, Jesus Himself stood among them and said, “Peace be with you.”

37Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.But they were startled and frightened, thinking they had seen a spirit.

38És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?“Why are you troubled,” Jesus asked, “and why do doubts arise in your hearts?

39Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!Look at My hands and My feet. It is I Myself. Touch Me and see—for a spirit does not have flesh and bones, as you see I have.”

40És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.And when He had said this, He showed them His hands and feet.

41Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?While they were still in disbelief because of their joy and amazement, He asked them, “Do you have anything here to eat?”

42Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,So they gave Him a piece of broiled fish,

43Melyeket elvőn, és előttök evék.and He took it and ate it in front of them.

44És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.Jesus said to them, “These are the words I spoke to you while I was still with you: Everything must be fulfilled that is written about Me in the Law of Moses, the Prophets, and the Psalms.”

45Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.Then He opened their minds to understand the Scriptures.

46És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:And He told them, “This is what is written: The Christ will suffer and rise from the dead on the third day,

47És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.and in His name repentance and forgiveness of sins will be proclaimed to all nations, beginning in Jerusalem.

48Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.You are witnesses of these things.

49És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.And behold, I am sending the promise of My Father upon you. But remain in the city until you have been clothed with power from on high.”

50Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.When Jesus had led them out as far as Bethany, He lifted up His hands and blessed them.

51És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.While He was blessing them, He left them and was carried up into heaven.

52Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;And they worshiped Him and returned to Jerusalem with great joy,

53És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.praising God continually in the temple.

You’ve read Luke 24

Go deeper

You’ve read Luke 24

Go deeper